Kedves olvasó, ezt a kis rövidke eszmefuttatás, már lassan három éve írtam egy unalmas órámban. Remélem tetszeni fog és persze jó szórakozást. :D
Puszi Kitty
Kedves naplónak használt Papír fecni!
Szeretnék bemutatkozni, ugyanis ez a legelső bejegyzésem benned, azaz inkább rajtad. A nevem Fred Weasley és van egy ikertestvérem, rajta kívül még három másik is. A családunk egy igen csak szórakozott arany vérű család, akiket nagyjából mindenki lenéz. Na de ennyit rólam. Amúgy sem erről akartam írni.
Tegnap este, amikor a nap fáradalmaitól meggyötörten feküdtem az ágyamon, egyszer arra lettem figyelmes, hogy a falon lógó hatalmas zoknim elkezd mozogni. Kifejezetten érdekes látványt nyújtott, ugyanis nem ismertem a mozgás okát, így mivel az imént gyakoroltam rajta pár varázslatot az volt az első gondolatom , hogy " Te jó ég életre keltettem egy zoknit!" , így rémülten rohantam ki Fredhez, hogy jöjjön be és segítsen megoldani a mozgó, óriás zokni rejtélyét. Fivérem első teendője az volt, hogy jó mélyen bele lesett a zokni belsejébe, majd pedig hangos kacagásban tört ki. Ezután, apánk horgászbotjáért sietett és a húgunk pólójánál fogva kipecázta a zokniból a macskát és útjára engedte. Ezzel az élő zoknim esete megoldódott.
A mai délután, hatalmas felfedezésre tettem szert, miszerint a puki mentolt tanárnak kínálni nem előnyös, ugyanis, ha elfogadja és gyanútlanul elfogyasztja, a rákövetkező tíz percben rosszabbnál rosszabb büntetésekkel fog fenyegetőzni, miközben a bélszelei lehetetlen visszafogásával küszködik. Meg kell jegyeznem, hogy a nevetés sem ajánlott, ugyanis az csak még jobban ront a helyzeten. Nos, most ezzel fogadom, hogy többet ilyet nem teszek!
Most viszont már mennem kell, ugyanis nargli kakát kell gyűjtenem a következő kísérletemhez és persze be kell fejeznem a büntető feladatom is.
George Weasley
