Én és a titkos kert

 Kedves olvasóim, a Szilveszteri készülődés miatt sajnos még nem volt időm megírni a kihívás ötödik részét, de remélhetőleg a hétvégén  már fel tudom tenni. Addig is  jó szórakozást ehhez a bejegyzéshez.

Sajnos még nem volt annyi időm színezni, mint amennyit szerettem volna, de nem rég kezdtem el egy új oldalt, amit kifejezetten élveztem színezni. Nem használok különleges eszközöket, csak egy 24es herlitz és egy 12es csomag maped színes ceruzát. A későbbiekben szeretnék majd még valami minőségibb akvarell ceruzát is, de az hogy milyet, meg mikor még nagyon a jövő zenéje.

Ugyan ezzel az oldallal kezdődik a színezők sokasága, én mégis csak másodikként kezdtem el színezni.

 Ez az oldal volt, az első amit ki színeztem, mert az egész könyvből ez fogott meg hangulatában a leginkább amikor először színezni kezdtem.

 

Ti szeretitek az ilyen színezőket?  Ha igen akkor ti mennyit szoktatok színezni? Van kedvenc színezőtök? 

12 napos írásgyakorlati kihívás 4.

A negyedik nap feladata az volt, hogy írjak egy szerkesztőségnek magamról. Remélem, hogy tetszeni fog nektek és kérlek írjátok le kommentbe a véleményeteket és hogy szerintetek hogyan kell egy ilyet megírni. Előre is köszönöm és jó szórakozást. 

Puszi Kitty

 Tisztelt Szerkesztőség!

Szabó Kitti vagyok, művésznevemen Kitty Tailor. Szeretném figyelmükbe ajánlani a már elkészült műveimet a Morganat és az Angyalok Völgye című ifjúsági regényeket. Mind két alkotás fantasy és romantikus elemeket tartalmaz, ahogyan általában a műveim. Kezdő íróként magamról szeretném megemlíteni, hogy már három éve gyakorlom az írást és folyamatosan fejlesztem a tudásom, hogy minél tökéletesebb és színesebb történetekkel szórakoztathassam az olvasóimat. Ahogyan említettem fentebb, a történeteim főként fantasy és romantikus történetek, mivel ez a két műfaj, ami a leginkább megfogott. Szeretem a jó humort és törekszem rá, hogy a könyveim is tükrözni tudják a kellő pontokon az én vidámságomat. Szereplőim főként harcosok az életben bármilyen téren. Ezen tulajdonságaikat főként annak tudom be, hogy én is sok csatát vívtam már meg az életben, így a már meglévő tapasztalataimat szeretném át adni az olvasóimnak, hogy tanulhassanak belőle a könyvem tanulságaként.

Magamról csak ennyit szerettem volna írni és a bizalmukat előre is köszönöm.

Üdvözlettel, Kitti.

12 napos írásgyakorlati kihívás 3.

Nos, a harmadik napi feladatot nem akartam megírni és sajnos nem is lesz hosszú így sem, de mivel most jutott eszembe egy ugyan nem különleges hely, de az emléke és a hangulata annál szebb. A helyről azt érdemes tudni, hogy Balatonarács aprócska vasútállomása mellett van, a főztjük mennyei és meglepően közvetlenek/kedvesek a vendégekkel (nagyon nem az a tipikus étterem a hely). Szóval, ha valaki arra jár, azt a helyet nyugodtan merem ajánlani. :D

 Na de kezdjünk is bele. Jó olvasást. :D

A nap fénye tompán sütött a horizont aljáról, mi pedig nevetgélve indultunk el a szállásunkból, hogy valami vacsora után nézzünk. Füred utcái békések és csöndesek voltak, az ég pedig azúrkéken vigyázta lépteink. A nap ugyan már lemenni készült, de még így is nagyon jó idő volt ahhoz, hogy csak egy pólóban induljak el. Nem kellett sokat sétálnunk, ugyanis Balatonarács csak pár utcányira volt a szállástól, de mi minden pillanatát élveztük, majd amikor megérkeztünk, hosszas dilemmázás után kiválasztottuk a vacsoránk és helyet foglaltunk egy asztalnál a teraszon. A hely inkább volt kocsmaszerű, mint éterem, de nem zavart minket, mert csak egymásra figyeltünk.  Az idő lassan hűlni kezdett, de nem volt hideg, inkább csak az a kellemes nyári hűvös volt, amit annyira szeretek. Amikor a kedves pultos hölgy ki hozta a vacsoránkat, mi neki láttunk a szaftos, ínycsiklandó gyrosztálnak. A vacsora alatt jókat nevettünk azon, hogy biztosan úgy nézünk ki, mint akik most randiznak először, pedig már évek óta együtt vagyunk. Amikor végeztünk a vacsorával, vidáman indultunk vissza a szálláshelyünkre. A nap le ment már és talán tíz óra is elmúlt, de mi még egy darabig nem aludtunk, mert a szálláson egy nagy adag fagyi várt ránk, amit egy jó film kíséretében el is tüntettünk mind az egy kilójával együtt. Ugyan nem egy különleges helyről írtam, de nekem Füred utcái a legszebbek, amíg csak élek.

12 napos írásgyakorlati kihívás 2.

A második napon az a feladatom, hogy alkossak egy olyan karaktert, akinek a személyisége szimpatikus, de a külseje már kevésbé és az ő főszereplésével írjak egy jelenetet/novellát. Nos, nekem egy picit meg szaladt a fantáziám , de ezt tapasztalni is fogjátok olvasás közben. Jó szórakozást és Kellemes Ünnepeket minden olvasónak! :D

Puszi Kitty

Lány:

 Belső: intelligens, filozofikus típus, kissé okostojás, aki mindenkinél mindent jobban tud, de szerény is, mert ha szembesítik ezzel a hajlamával, azonnal bocsánatot kér és vissza fogja magát. Szeret új dolgokat felfedezni és hobbija a csillagászat és a fizikai kísérletek tesztelése. Nem egy barátkozó típus így csak egy két lány van az osztályában, akikkel szívesen beszélget. Inkább maradna a háttérben, de a külsője miatt gyakran kerül a középpontba, amit nehezen visel, általában finom utalásokkal koptatja le a zargatóit.

Külső: rövid fekete haj, kék, lila és zöld melírral, ami általában kócos. Szinte mindennap sminkel, ajkait vörössel keni ki, a szemére pedig tömény pirosat visz fel, hogy erős kontrasztot adjon világítóan kék szemeinek. a ruhái szakadtak és sokat mutatnak.

 1.

-          Téged hogyan hívnak? – Kérdezte a fehér ruhás férfi, miközben egy lapot keresett az asztalán, én pedig továbbra is serényen kapargattam le az undorító fekete festéket a körmeimről.

-          Molly vagyok. – Válaszoltam unottan és felnéztem a kissé őszülő férfira, aki ettől egy pillanatra megdermedt, majd, mint ha mi sem történt volna, folytatta a fiókjában a kotorászást.

-          Ő hogyan hívja magát? – Kérdezett ismét, de még mindig nem figyelt rám, ami kezdte a türelmem határát súrolni, de inkább csak vettem egy mély lélegzetet és válaszoltam.

-          Sapphire. –Még mindig a fiókjait húzogatta, ez kezdte kiváltani belőlem azt a tipikus émelygést, ami Saph előjövetelét jelezte. A hányinger erősödött, én pedig tompának kezdtem érezni a fejem.

***

-          Fejezd be a matatást te töketlen barom! – Csapott rá az asztalra a lány dühösen, mire én abba is hagytam a keresgélést.

-          Köszönöm, hogy megtisztelsz a jelenléteddel, Sapphire! – Néztem mélyen a vakítóan kék szemekbe.

-          George, minek köszönhetem, hogy megint felkerestél? – Kérdezte a lány hivalkodóan, miközben az egyik zöld tincsét igazgatta. – Általában, csak akkor zavarsz a dolgaiddal, ha nagyon fontos, szóval kérlek, bökd, ki mit akarsz.

-          Csak szeretném felmérni, a test fölötti uralmad szintjét, mert ahogyan észrevettem, Molly nem igazán küzd ellened. – Feleltem mire ő csak kajánul elvigyorodott és előre dőlt, hogy be lássak a melleihez.

-          Molly egy gyenge jellem. Nem érdekli semmi sem a tudományon és a csillagokon kívül. Igazából nála unalmasabb emberrel nem igazán találkoztam még, de a testéért megéri.- Markolászta meg a lány D kosarakba bújtatott kebleit, majd fel tette az asztalomra a lábait. – Nézd, meg ezeket a hosszú lábakat! – Húzta végig a vádlijától a combjáig a kezét, én pedig akaratlanul is nyeltem egyet a látványtól.

-          Ha így folytatod, akkor, már csak két hónap, talán kevesebb és teljesen a tiéd lesz.-mondtam, mire a lány megkönnyebbülten sóhajtott egyet. – Hogyan sikerült rá venned, hogy ne öltözzön át amikor a tudatánál van? – Kérdeztem kíváncsian, Sapphire pedig büszkén bele kezdett a mesélésbe.

-          Tudod Molly egy nagyon, nagyon könnyen terrorizálható lány, így megfenyegettem, hogy ha nem azt teszi, amit én akarok, akkor vagy kárt teszek a testében, vagy ha az nem lenne elég, akkor olyan dolgot teszek, ami tönkre teszi az életét. – Tipikus Sapphire volt.

-          Ugyanolyan mocskos ribanc vagy még mindig, mint száz éve.- Mondtam a fejemet fogva a halottakon. – Saph erre föl kelt a székből, megkerülte az asztalom és az ölembe ült.

-          Te meg még mindig túlságosan a szabályokat követed Waldron. - Kezeit a nyakam köré fonta, majd a szemembe nézett. – Nem akarsz egy új testet te is? Kereshetnél valami fiatalabbat. – Kérlelt az eltelt harminc év alatt már sokadjára.  

-          Nem fogok, még egy pár évig és te sem. – Hangsúlyoztam a nemet, hogy fel fogja, Mollyban kell maradnia évtizedekig. Sóhajtott egyet, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókja szomorúbb volt, mint amire számítottam. Egy pár pillanattal később már el is húzódott, fel kelt és vissza ült a puha székbe velem szemben.

-          Hiányzol. – Mondta halkan, majd a gyomrához kapott.

***

A szemem előtt minden összemosódott és csak pár másodperc elteltével kezdett egyre jobban kiélesedni, az orvos aggódóan fölém magasodó alakja. Zöld szemei az arcomat fürkészték és a kezei a hátamat támasztották.

-          Mit csináltam addig?  - Kérdeztem kábán, mire a férfi kedvesen megnyugtatott, hogy csak beszélgetett vele egy picit, majd vissza is tértem.

-          Mára szerintem fejezzük be, jól haladsz.- Nyugtatott mosolyogva, de a szemeiben valami mást láttam. Talán sajnálatot. Magam sem tudom. Felálltam a székből és kisétáltam a rendelőből.