Inspirációs képek 1

Sziasztok!

Mára egy adag inspirációs képet hoztam fantasy témában. Ezek a képek szín világukban, hangulatukban fogtak meg és ihlettek meg akár. Remélem ti is örömötöket lelitek majd bennük.

Puszi Kitty

 1. Ennél a képnél nagyon megfogott a víz alatti világ kivitelezése, hogy olyan a víz mintha a csillagos ég lenne.

2. Ennek a titokzatossága tetszett meg, hogy a hölgy csak egy sziluett. A fekete és a meleg árnyalatok keveredése is nagyon megtetszett, ugyanis én inkább meleg árnyalat párti vagyok.

3. Ez a kép elgondolkodtatott és megmozgatta a fantáziám.

4. Ugyan nem rajongok a hideg, szinte már fagyos színekért, de itt nagyon is magával ragadott a vizes város hangulata.

5. Ennek a szép, kidolgozott felépítése tetszett meg.

6. Ha már a lávánál tartunk, íme még egy tüzes kép.

7. Ez is egy elgondolkodtató kép. Szerintetek ez hol lehet?

8. Utoljára pedig egy cuki :D

Túléltem az első viláhháborút 4.

Sok idő után először, csinos ruhát vett fel és rúzst tett az ajkaira. 

 A találkozón nagyon nagy szeretettel fogadta sok asszony, akik között voltak fiatalok, idősek és középkorúak is. Volt, aki font, más virágot kötött, mindenki feltalálta magát valami szórakoztatóval miközben jókat nevettek az élet problémáin. Margaret megkedvelte a hölgyeket és szépen, lassan de visszaálltak a napjai a normális kerékvágásba.  Néhány fiatalasszonnyal annyira megkedvelték egymást, hogy a piacra is csak együtt jártak. Margaret napról napra boldogabb és kiegyensúlyozottabb lett és már nem siránkozott többet a férje után. Tudta, hogy az élet úgyis eldönti mindenkinek a sorsát. Nem tagadta soha, hogy hiányzik neki Wilson, de már ő is erős, független nőként vállalta a sorsát, mint a többi asszony. Hosszú idők teltek el így és Wilsonról semmi hír nem érkezett. Margaret ugyan bele nyugodott már, a remény még ott élt benne, hogy egy nap a férje haza tér. Fél év telhetett el, vagy talán már több is, amikor Margaret levelet kapott a katonaságtól. A borítékot sietve tépte fel, azzal a reménnyel, hogy Wilson írt neki pár sort. Amikor meglátta a lapon lévő nagy betűkkel jelzett tartalmat könnyei hullani kezdtek, folytak le arcán, mint a hogyan a nagy őszi viharokkor az eső. Margaret hiába erősödött meg ez idő alatt, ez a hír így is sokkolta. Margaret kiabált, csapkodott, dühöngött és csak azt ismételgette, hogy Wilson, az ő imádott férje meghalt. A fiatalasszony bánatában a legrosszabb gondolatára kezdett hallgatni. Elő keresett egy üveg rumot és fél óra alatt mind meg is itta bánatában. Margaret részeg volt és egy részeg ember olyan dolgot is képes megtenni, amit máskor nem tenne meg. Margaret kiabál és sírt, sírt és kiabált, míg odáig nem jutott, hogy ő így nem akar élni és megy az ő drága Wilsonja után. Éjszaka volt már mikor ő pityókásan, de nekilátott ennek a műveletnek. Előkészített egy asztalt és még mindent, ami kelhetett, de olyan hangosan tette mind ezt, hogy a szomszédok is hallották. Mivel éjszaka volt már és a zaj nem akart megszűnni, átmentek szólni Margaretnek, hogy most már ne zajongjon. Amikor beléptek a házba, láttak, hogy az fel van dúlva, így azonnal őt kezdték keresni. Még pont időben értek fel az emeleti szobába hogy megállítsák a nőt, aki a férje után indult már a túlvilágra. Mind ezek után, Margaret orvosi felügyeletet kapott és a szomszédjai is gyakrabban jártak át hozzá, hogy meggyőződjenek biztosan jól van-e. Margaret megkeseredett és senkihez sem szólt többet. Minden reménye elveszett. Az egyik éjszaka motoszkálásra ébredt. Sokáig csak azt hitte, hogy egy macska mászott be az egyik ablakon, de amikor lépteket kezdett hallani eluralkodott rajta a félelem.

Kedvenc filmes/könyves párjaim

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam, hogy mi is lenne az a téma, ami kicsit személyesebb, de mégis érdekes lehetne a számotokra így az ezer oldal megjelenítés alkalmából. Hosszas gondolkodás után, arra jutottam, hogy romantikus természetemből fakadóan, számomra nagyon fontosak az érzelmek a könyvekben és a filmekben is. Miután ezt megállapítottam, kitaláltam, hogy megmutatom nektek a kedvenc filmes/könyves szerelmes párjaim. Remélem, hogy tetszeni fog nektek és jó szórakozást hozzá.

Puszi Kitty

1. Büszkeség és balítélet : Elizabeth Bennet és Mr Darcy

 Nekem ők az egyik kedvenc párosom, mert Elizabeth is egy tökös csaj és Darcy is egy okos de jófej karakter. Nekem már az első percekben megtetszett Liz karakán személyisége, míg Darcyt a film végére kedveltem csak meg és a szereplőkkel együtt hüledeztem, hogy milyen buták, beképzeltek, önteltek és ezáltal felettébb emberiek , miközben rájöttek a saját hibáikra. Ez a szerelmi történet nagyon szépen világít rá, hogy bizony néha nem kellene olyan bőszen megítélni a másikat, mert akit ma le suttyózol, az lehet hogy a férjed lesz később.

2. Sword Art Online : Kirito és Asuna 

 

 Ők szintén a szívem csücskei és valamiért ők is eleinte unszimpatikusak voltak egymásnak. Az ő szerelmükben ami megfogott, az a természetesség és a családias hangulat volt, na meg az az erős ragaszkodás amit képviselnek. A történet több ponton is rá világít arra, hogy egy jó kapcsolatban, ha összhangban vannak a felek, akkor nagyon sok mindent elérhetnek és összefogva sokkal sikeresebbek is lehetnek mint külön külön. Számomra az ő történetükben még az is egy tetsző dolog volt, hogy a készítők nem féltek bele tenni a fiatalok közötti házasságot ami szerintem manapság sajnos egyesek agyában ez egyenlő azzal, hogy "TE BIZTOSAN TERHES VAGY!!!" , de ebbe ne menjünk bele jobban. A lényeg, hogy tetszett, hogy a kapcsolatukat nem féltek magasabb szintre emelni ilyen módon. 

3. Csitt, csitt : Nora és Folt 

Bennük főként az ragadott meg, hogy mennyire szeretik egymást. Ők is az a tipikus odavannak egymásért és iszonyatosan ragaszkodnak egymáshoz típusú szerelmesek. 

 +1

Ez nem fog tetszeni sokaknak, de még Scott és Kira is egy szimpatikus pár. Ők nem  a kedvenceim, de gondoltam, hogy ez érdekes lehet mert én ezt a párost jobban bírtam, mint az Allisonosat, ami nem a leggyakoribb. A leginkább azért bírtam jobban a Scott Kira párost, mert Allisonnal néha kicsit túl "nyálasak" és szenvedősek voltak nekem, de Kirával meg pörgős és vidám volt minden.

12 napos írásgyakorlati kihívás 5.

Az ötödik nap feladata az volt, hogy írjak egy novellát, életem egy jelentős eseményéről. Ugyan ez nem nagydolog, de nagyon feelinges volt és szívesen idézem fel ezt a reggelt. Akkor még dohányoztam, szóval így írtam meg, de azóta leszoktam és ez a kis szösszenet egyáltalán nem buzdítás, mert a cigi büdös és undorító dolog. Csak a függőnek élvezetes, de akkor is egészségtelen. Bocsi hogy nem lett egy kisregény, de átlag hétköznapi életet élek, így sajnos semmi novellának valónyi eseményt nem találtam, ami érdekes lehetne

Jó olvasást: D puszi Kitty

Lábamat elnyújtóztatva ültem a napozóágyon és élveztem, ahogyan a tavaszi hűvös megborzongat. A madarak vidáman csiripeltek a szomszéd almafáján, én pedig álmosan kortyoltam egyet a tejeskávémból. A vonat éppen velem szemben robogott el, sok utassal, én pedig le ütöttem vékony cigarettámról a hamut egy átlátszó kis tálba a földön, majd mélyet szívtam bele, élvezve, ahogyan a nikotin átjárja a testem és ellazít. Ifjú férjem kíváncsian nézett ki az erkély ajtón, hogy ott vagyok e mire jeleztem neki, hogy jöjjön és üljön le a napozóággyal szembeni székre. Az nap várt rám egy fantasztikus bikini megvásárlása és egy felejthetetlen élményfürdőzés. Ezekkel a tervekkel a gondolataimban, úgy éreztem, hogy ez a nap tökéletesebb már nem is lehet.

Túl éltam az első világháborút 3.

Margaret kedvesen kérdezte őt arról, hogy mit írtak a levélben, mire ő egy hosszú, mélabús csenddel felelt, ami Margaretet csak még jobban aggasztotta. Ismét rákérdezett a levél tartalmára, mire Wilson csak annyit felelt „háború”. Margaret faggatni kezdte, hogy ez mit akar jelenteni mire a férfi soha nem látott dühvel vetette el magától a levelet.

 Margaret felvette a földről a lapot és elborzadva olvasta a benne rejlő szörnyűséget miszerint a Führer minden tizenhatodik életévét betöltött német férfit felszólít, hogy vonuljon be a hozzá legközelebbi támaszpontra a levél kézbesítését követő egy héten belül. Abban a pillanatban, mintha minden, ami kedves volt Margaret életében, feledésbe merült volna. A napok lassan, vontatottan, keserűen teltek, míg el nem jött az utolsó nap. Aznap Wilson már az egyenruháját viselte mire  Margaret felébredt és a csomagja is készen várta az ajtóban. A lány tudta, hogy erősnek kell lennie, mert ha ő nem az, akkor a férje sem fogja sikeresen végig csinálni azt, ami még előtte áll. Készített neki kávét és reggelit, ahogyan azt eddig minden nap tette, majd amikor befejezték az étkezést, eljött az a pillanat, amit egyikőjük sem várt. Wilson az ajtóhoz ment és egy búcsúcsókot nyomott felesége homlokára, majd táskáját a hátára vetve kilépett az ajtón. Margaret világa összeomlott, szíve darabokban hevert. Ebben a pár percben, mindent elveszített, ami számára fontos volt, ugyanis ő reálisan látta a világot és tudta, hogy kevés az esély a férje hazatérésére. Amikor a férfi már messze járt, Margaret leült egy kanapéra. Hosszú órákon át ült ott és csak gondolkodott meg merengett az élet dolgain. Napok, hetek teltek el így és Margaret csak napi egyszer kelt fel a fotelből. A második hét telhetett el, amikor Margaretet egy ismeretlen zaj zökkentette ki a révületéből. Kíváncsian föl kelt, hogy körülnézzen mi is okozhatja ezt a furcsa hangot. Ahogy haladt a bejárat felé, a zaj egyre erősödött végül, amikor az ajtóhoz ért rájött, hogy valaki kopogtat. Lassan, megfáradtan emelte fel kezét az ajtónyitáshoz. Az ajtóban egy kedves nőt látott állni, kosárral a kezében, piros, hímzett kendővel a fején. Margaret nem tudott mit mondani a nőnek és ezt a kedves asszony látta is a lányon, így belekezdett a mondanivalójába. Az elmesélése alapján, az utca asszonyai heti összejöveteleket szerveztek ahová Margaretet is szívesen várták. A nő elmondta, hogy nagy segítség ez a kis csoport az ilyen időkben, amikor mindenkinek egyedül kell boldogulnia. Margaretet nem igazán érdekelte a társaság és a sorstársa. Úgy gondolta senki nem érezheti át az ő gyötrelmeit. Az idő ismét csak ment és ment, de egy nap, Margaretnek eszébe jutottak a nő szavai és azt gondolta magában, hogy mivel nincsen semmi veszítenivalója elmegy arra a találkozóra. Sok idő után először, csinos ruhát vett fel és rúzst tett az ajkaira. A találkozón nagyon nagy szeretettel fogadta sok asszony, akik között voltak fiatalok, idősek és középkorúak is.