A második napon az a feladatom, hogy alkossak egy olyan karaktert, akinek a személyisége szimpatikus, de a külseje már kevésbé és az ő főszereplésével írjak egy jelenetet/novellát. Nos, nekem egy picit meg szaladt a fantáziám , de ezt tapasztalni is fogjátok olvasás közben. Jó szórakozást és Kellemes Ünnepeket minden olvasónak! :D
Puszi Kitty
Lány:
Belső: intelligens, filozofikus
típus, kissé okostojás, aki mindenkinél mindent jobban tud, de szerény is, mert
ha szembesítik ezzel a hajlamával, azonnal bocsánatot kér és vissza fogja
magát. Szeret új dolgokat felfedezni és hobbija a csillagászat és a fizikai
kísérletek tesztelése. Nem egy barátkozó típus így csak egy két lány van az
osztályában, akikkel szívesen beszélget. Inkább maradna a háttérben, de a
külsője miatt gyakran kerül a középpontba, amit nehezen visel, általában finom
utalásokkal koptatja le a zargatóit.
Külső: rövid fekete haj, kék, lila és zöld melírral, ami általában kócos.
Szinte mindennap sminkel, ajkait vörössel keni ki, a szemére pedig tömény
pirosat visz fel, hogy erős kontrasztot adjon világítóan kék szemeinek. a ruhái
szakadtak és sokat mutatnak.
1.
-
Téged hogyan hívnak? – Kérdezte a fehér ruhás férfi,
miközben egy lapot keresett az asztalán, én pedig továbbra is serényen
kapargattam le az undorító fekete festéket a körmeimről.
-
Molly vagyok. – Válaszoltam unottan és felnéztem a
kissé őszülő férfira, aki ettől egy pillanatra megdermedt, majd, mint ha mi sem
történt volna, folytatta a fiókjában a kotorászást.
-
Ő hogyan hívja magát? – Kérdezett ismét, de még mindig
nem figyelt rám, ami kezdte a türelmem határát súrolni, de inkább csak vettem
egy mély lélegzetet és válaszoltam.
-
Sapphire. –Még mindig a fiókjait húzogatta, ez kezdte kiváltani
belőlem azt a tipikus émelygést, ami Saph előjövetelét jelezte. A hányinger
erősödött, én pedig tompának kezdtem érezni a fejem.
***
-
Fejezd be a matatást te töketlen barom! – Csapott rá
az asztalra a lány dühösen, mire én abba is hagytam a keresgélést.
-
Köszönöm, hogy megtisztelsz a jelenléteddel, Sapphire!
– Néztem mélyen a vakítóan kék szemekbe.
-
George, minek köszönhetem, hogy megint felkerestél? –
Kérdezte a lány hivalkodóan, miközben az egyik zöld tincsét igazgatta. –
Általában, csak akkor zavarsz a dolgaiddal, ha nagyon fontos, szóval kérlek, bökd,
ki mit akarsz.
-
Csak szeretném felmérni, a test fölötti uralmad
szintjét, mert ahogyan észrevettem, Molly nem igazán küzd ellened. – Feleltem mire
ő csak kajánul elvigyorodott és előre dőlt, hogy be lássak a melleihez.
-
Molly egy gyenge jellem. Nem érdekli semmi sem a
tudományon és a csillagokon kívül. Igazából nála unalmasabb emberrel nem igazán
találkoztam még, de a testéért megéri.- Markolászta meg a lány D kosarakba
bújtatott kebleit, majd fel tette az asztalomra a lábait. – Nézd, meg ezeket a
hosszú lábakat! – Húzta végig a vádlijától a combjáig a kezét, én pedig
akaratlanul is nyeltem egyet a látványtól.
-
Ha így folytatod, akkor, már csak két hónap, talán
kevesebb és teljesen a tiéd lesz.-mondtam, mire a lány megkönnyebbülten
sóhajtott egyet. – Hogyan sikerült rá venned, hogy ne öltözzön át amikor a
tudatánál van? – Kérdeztem kíváncsian, Sapphire pedig büszkén bele kezdett a
mesélésbe.
-
Tudod Molly egy nagyon, nagyon könnyen terrorizálható
lány, így megfenyegettem, hogy ha nem azt teszi, amit én akarok, akkor vagy
kárt teszek a testében, vagy ha az nem lenne elég, akkor olyan dolgot teszek,
ami tönkre teszi az életét. – Tipikus Sapphire volt.
-
Ugyanolyan mocskos ribanc vagy még mindig, mint száz
éve.- Mondtam a fejemet fogva a halottakon. – Saph erre föl kelt a székből,
megkerülte az asztalom és az ölembe ült.
-
Te meg még mindig túlságosan a szabályokat követed
Waldron. - Kezeit a nyakam köré fonta, majd a szemembe nézett. – Nem akarsz egy
új testet te is? Kereshetnél valami fiatalabbat. – Kérlelt az eltelt harminc év
alatt már sokadjára.
-
Nem fogok, még egy pár évig és te sem. – Hangsúlyoztam a
nemet, hogy fel fogja, Mollyban kell maradnia évtizedekig. Sóhajtott egyet,
majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókja szomorúbb volt, mint amire
számítottam. Egy pár pillanattal később már el is húzódott, fel kelt és vissza
ült a puha székbe velem szemben.
-
Hiányzol. – Mondta halkan, majd a gyomrához kapott.
***
A szemem előtt minden összemosódott és csak pár másodperc elteltével kezdett egyre
jobban kiélesedni, az orvos aggódóan fölém magasodó alakja. Zöld szemei az
arcomat fürkészték és a kezei a hátamat támasztották.
-
Mit csináltam addig? - Kérdeztem kábán, mire a férfi kedvesen
megnyugtatott, hogy csak beszélgetett vele egy picit, majd vissza is tértem.
-
Mára szerintem fejezzük be, jól haladsz.- Nyugtatott
mosolyogva, de a szemeiben valami mást láttam. Talán sajnálatot. Magam sem
tudom. Felálltam a székből és kisétáltam a rendelőből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése