Túl éltem az első világháborút Ötödik rész

Az egyik éjszaka motoszkálásra ébredt. Sokáig csak azt hitte, hogy egy macska mászott be az egyik ablakon, de amikor lépteket kezdett hallani eluralkodott rajta a félelem.

A léptek zaja egyre közeledett, Margaret pedig a rémülten bámulta a szobája ajtaját, hogy ki jön be rajta. Ahogyan közeledett az idegen, egy gyertya lángja kezdte halványan bevilágítani a folyosót. Margaret reszketve bújt meg a paplan alatt, és amikor az idegen alak körvonalai kirajzolódtak a szobájának ajtajában, ő felsikoltott és elájult.  Mikor felébredt, nem hitt a szemének. Sokáig csak pislogott, mint aki azt hiszi, hogy még álmodik. Amikor egy kicsit sikerült össze szednie magát megkérdezte a betolakodót, hogy ez egy álom-e vagy a valóság. A férfi azt válaszolta, hogy ez a valóság, majd hogy ezt bizonyítsa, megcsókolta Margaret apró, rózsás ajkait. Margaret ettől a csóktól mintha feltámadt volna, úgy kezdett el zokogni rég nem látott férje, Wilson karjaiban. Sokáig csak ölelték egymást, majd amikor Margaret megnyugodott, a férfi elmesélte, hogy hogyan szökött meg a háborúból és hogy mit kell tenniük még. Wilson részletesen beszámolt a személyazonosságának kicseréléséről, ami akkor jutott az eszébe, amikor lelőtt véletlenül egy másik német katonát. Wilson furfangos cselének egyetlen következménye és veszélye az volt, hogy itt, felismerhetik, ezért azonnal el kell költözniük.  Margaretet ez zavarta a legkevésbé hisz férjéért bármit megtett volna. Másnap hajnalban a fiatal pár, kétbőröndnyi ruhával felszállt az elő vonatra, ami a határon túlra vitte őket. Margaret és Wilson így jutott el Svájcba, ahol boldogan élhettek a háború problémáitól távol. Margaret az elkövetkező két évben szült 3 egészséges gyermeket, egy kislányt és két kisfiút. Svájcban, nem voltak olyan rangosak, mint otthon Lipcsében, viszont itt boldogok voltak és csak egymásnak éltek. Wilson üzletemberként gyarapította a család vagyonát, Margaret, mint boldog asszony nevelte szép gyermekeit, rendezte a háztartás gondjait és szerette a férjét. Itt a mese vége, fussatok el véle! – Fejeztem be a mesét, mire Reinheld ásított egy nagyot.

Jó éjszakát gyönyörűségeim! – Súgtam az unokáimnak, akik már nagyon álmosak voltak.

Jó éjt Margaret mama! - Válaszoltak egyszerre mire én lekapcsoltam a lámpát és résnyire nyitva hagytam az ajtót. Kézen fogtam az ajtóban ácsorogva hallgatózó férjem és mi is lefeküdtünk aludni.


Vége!