Amikor Margaret is elismerte már érzéseit Wilsonnak és lebomlottak a falak közöttük, kapcsolatuk olyan szintekre emelkedett és olyan érzéseket tápláltak egymás iránt, ami sokak számára elképzelhetetlen.
Kis idő telt csak el, amikor Wilson élete legszebb döntésére szánta el magát és megkérte Margaret kezét ezzel leleplezve eddig ismeretlen családja vagyonosságát. Ezzel a tettével sikerült a szülők áldását is megszereznie, ugyanis ők azelőtt tiltották egymástól a fiatalokat. Margaret és Wilson voltak a környék legirigyeltebb párosa, ugyanis ezután Wilson többet nem járt álruhában, hiszen már megtalálta a hitvesét, aki nem a vagyona miatt szerette. Margaret a város legnagyobb és fényűzőbb esküvőjére készülődött és a legnevesebb varrónő készítette a ruháját.
- Mama! Margaret szép királylány volt? - szólt a meseközbe Reinheld.
- Persze Kincsem. – nyugtattam meg. - Margaret menyasszonyi ruhája tele volt csipkével és virágokkal. Gyönyörű koronáját a Királyok is megirigyelhették volna, úgy csillogott rajta a sok gyémánt. Margaret és Wilson egy szép tavaszi napon össze is kötötték az életüket. Aznap voltak a legboldogabbak. Margaret örömkönnyektől áztatott szemekkel indult el a templom vörös szőnyegén a hitvese felé. Mindenki dermedt csendben nézte a káprázatos menyasszonyt, csak a szülők szipogásai hallatszottak az orgona jellegzetes hangja mellet. A pap vontatottan vezette a ceremóniát a fiatalok kárára, akik már a hitvesi csókot várták a leginkább és azt, hogy örökre egymáséi lehessenek. Az utána tartott összejövetel gyorsan eltelt, hiszen mindenki mulatozott és ünnepelte az ifjú párt. A nászút mindkettőjük számára a legemlékezetesebb pár hét volt. Rengeteg szép helyen fordultak meg és élvezték egymás közvetlen közelségét. Miután haza tértek a nászútról a fiatal férj szülei meglepetéssel várták őket. Olyan meglepetéssel, amire egyikőjük sem számított. Saját házat kaptak, ami csak a kettejük fészke. Minden tökéletes volt az életükben, de egyikőjük sem sejtette, hogy ez nem sokáig fog így maradni. Wilson egy reggel levelet kapott. Kis felesége örömmel vitte be neki egy pohár kávéval együtt. Wilson felbontotta a levelet és olvasni kezdett. Ahogyan olvasta tekintete egyre jobban elsötétült és ráncok jelentek meg a homlokán. Margaret kedvesen kérdezte őt arról, hogy mit írtak a levélben, mire ő egy hosszú, mélabús csenddel felelt, ami Margaretet csak még jobban aggasztotta. Ismét rákérdezett a levél tartalmára, mire Wilson csak annyit felelt „háború”. Margaret faggatni kezdte, hogy ez mit akar jelenteni mire a férfi soha nem látott dühvel vetette el magától a levelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése